2017. február 24., péntek

Brightoni kirándulás



Nyár derekán amikor meglátogattuk a gyerekeket, beterveztünk pár hétvégi kirándulást is. Mivel Anglia egyik leghíresebb és legkedveltebb üdülőhelye Brighton, kíváncsian indultunk el a tengerpartra. 
Az 1700-as évek elején még egy kis koszos halászfalú volt itt, de amikor Richard Russel orvos egy könyvében azt írta, hogy "Brighton partjainál fürdeni nagyon hasznos az egészség szempontjából", az előkelő emberek megrohamozták a várost. Amikor 1783-ban maga a wales-i herceg is ellátogatott ide barátaival az angol arisztokrácia is követte őt. Pillanatok alatt népszerű üdülőhellyé változott a település. A fejlesztések nagy támogatója maga a régens herceg volt, a későbbi IV. György. A herceg nagyon szívesen töltötte itt a szabadidejét és a Royal Pavilion építtetése is az ő nevéhez fűződik.

A képekre kattintva nagyobb méretben tudod megnézni a fotóimat.

Szerintem ez a legcsodálatosabb építészeti remekmű a városban ami a brit uralkodói család rezidenciája is egyben. Alig pár lépésnyire található a tengerparttól, így biztosan mindenki megtalálja. A palotának minden egyes részlete csodálatos. Mikor megláttuk olyan érzésünk volt mintha Indiába csöppentünk volna. Valójában John Nash építész tervei alapján készült IV. György számára. 











A palotát övező park tele volt pihenésre, kikapcsolódásra vágyó emberekkel. Egy bagolymentő csapat is előadást tartott, ahol a bátrabbak meg is simogathatták a különböző baglyokat. A fiam és lányom se hagyta ki ezt a különleges lehetőséget.



Nem mellesleg az úr, rengeteg érdekességet, vicces történetet is mesélt róluk. 


Az angol időjárás igen változatos volt ezen a napon, hol csodás napsütés, hol hirtelen köd váltotta egymást a parton. Végig napsütésben mentünk Brighton felé, de ahogy megérkeztünk a tengerpartra, hatalmas pára telepedett le a 9 km hosszú, kavicsos strandra. Az angolokat ez csöppet sem zavarta, tódultak be a vidámparkba is, ami a móló végén látható.  





A kisebbeket körhinták és elkerített pancsolórészek várták, ami szintén tele volt. Rá kellett jöjjek, hogy az Angolok tudnak élni. Nem zavarja őket sem a köd, sem a szél, ha itt a hétvége, ők bizony nekiindulnak és jól érzik magukat, függetlenül az időjárástól. 





Minden útikönyvben azt olvastuk, hogy egy hatalmas óriáskerékről lehet megcsodálni Brighton látványosságait, de mi nem találtuk. Először azt hittük a ködbe veszett, de séta közben felfedeztük, hogy új kilátó épül, egy modern körpanorámát nyújtó csoda. Mivel akkor még tesztüzemmód volt, nem tudtunk rá felmenni és körülnézni. Mondjuk a köd miatt nem sokat láttunk volna. Majd legközelebb! 








A parton továbbsétálva gyönyörű pavilon állt, épp arra gondoltam, hogy itt akár egy csodálatos esküvőt is meg lehetne itt tartani, olyan impozáns és előkelő.  Visszafele sétálva, éppen egy esküvő végére értünk oda, ahol az ifjú pár egészségére koccintott a násznép. 


Hát igen, mi nyáron csak napsütésben tudunk gondolkozni, de az Angoloknál ez nincs mindig így.  Az éttermek tele voltak, csak ott lehetett leülni, amit éppen felújítottak, de kint maradtak az asztalok. Máshol vadászni kellett az ülőhelyekért. 



 A Brightoni sirályok nagyon szemtelenek, pillanatok alatt lecsaptak egy-egy tányérra, amit őrizetlenül hagytak. Ez a napernyő tetejéről támadó sirály pár perc alatt két fish and chipset is befalt a gyanútlan vendégek tányérjáról, nem kis bosszúságot okozva ezzel a pincéreknek. Volt nagy sikítozás mindig de ez a sirályt csöppet sem zavarta, hatalmas szárnycsapkodással elvitte a halat. 



Végül ugyan nem strandoltunk egy percet sem, de remekül éreztük magunkat ezen a borongós napon. 




Másnap a Weymouthi tengerpartra látogattunk. Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blog jobb oldalán, így minden cikkről kapsz majd új értesítést. További képekért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.


  









2017. február 23., csütörtök

Új élet, fantasztikus utazásokkal - Malaga

Azzal, hogy kirepültek a gyerekek és eladtuk a házat, teljesen átalakult az életünk. Amikor megtaláltuk a kisebb házat és nagyjából lakhatóvá is tettük, megbeszéltük a párommal, hogy mostantól bizony elkezdünk élni, utazni. Ahogy Pásztor Anna és Kiss Tibi zseniális dala szól: kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni... 

Régebben is utazgattunk, de most belehúzunk. Mióta kint tanulnak a gyerekek Angliába, törzsutasok lettünk a Wizzairnél. Szeretünk lecsapni az olcsó jegyekre. Most 10 ezer Ft-ért mentünk oda-vissza Malagába a februári hidegből a spanyol tavaszba. Az első napunk ugyan esős volt de aznap bejártuk a környéket. A második nap napsütésre ébredtünk, és csodás látvány fogadott a teraszról. 





Pihentünk, végre napoztunk és terveztük a következő napokat. A férjem úszott is a medencében. Mindezt február közepén! Másnap is napoztunk egy kicsit majd megmásztuk a Monte del Faró hegyoldalt. Csodás kilátás lett a jutalmunk.



Kattints a képre! 



Utána az Alcazaba csodás kertjeiben gyönyörködtünk, ez kihagyhatatlan, ha valaki Malagába megy! A palotát a IX. században kezdték építeni és a XI. században jelentősen kibővítették. 



Mesés kertek, apró zugok, szökőkutak, csobogók, virágzó növények, rózsaligetek és narancsfák között sétáltunk, olyan mintha egy mesébe csöppent volna az ember. A sok turista mellett februárban még el lehet kapni egy-egy "üres" pillanatot is a fényképezőgéppel.








A bejárati kapu mellett egy római színház 1950-ben feltárt romjai találhatók. 



Amikor leültünk az évszázadok óta "sokat látott" nézőtér köveire egy vörös "tigris" végigsétált a porondon.  Olyan büszkén lépkedett, mintha Ő lenne a római színház mindentudója. Ki tudja, elvégre a mondás szerint egy macskáknak 7 élete van.


A látogatás után megnéztük a város székesegyházát ami a város fölé magasodik. Igazán lenyűgöző látvány.  A barcelonai La Sagrada Familiához hasonlóan, a La Manquita is befejezetlen: két tornyot terveztek hozzá, de csak egy készült el. Erre utal a neve is, mely spanyolul egykezű hölgyet jelent. 







Onnan nem messze található Picasso szülőháza, illetve előtte található a szobra is. A Plaza de la Merced téren számos remek kávézó, étterem, és koktélbár található. Annyira tele vannak, hogy mi nem tudtunk beülni egy kávéra, pedig csodás napsütés volt.  A Picasso múzeumba járva eszembe jutott a 10 évvel ezelőtti látogatásunk.  A kisfiam, aki akkor 10 éves volt, megjegyezte, hogy ilyet mindenki tud rajzolni, miért kell ebből kiállítást nyitni. :-)  



A kocsink felé sétálva a tengerpart felé igen érdekesen nőnek a pálmafák. A koronájukból hangos papagáj csiripelés hallatszott, néha azért látni is engedtették magukat. Nem hiába, itt már javában tavasz volt! 









Az utazás további napjairól később olvashatsz. Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blog jobb oldalán, így minden cikkről kapsz majd új értesítést. További képekért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.

  






2017. január 28., szombat

Szék kárpitozása



Egy csíkos mintájú széket szerettem volna beilleszteni a nappalinkba, amit az interneten vettem meg a formája miatt, mert nagyon megtetszett. Mivel nagyon elütött az összes bútorunktól  az IKEA fynd részlegén 1500 Ft-ért vettem egy nagyobb fehér, erős szövetdarabot és avval húztam át a széket. 
ILYEN VOLT

Először le kellet bontanom a régi kárpitot. Csavarhúzót használtam, mert sehol sem kaptam kárpitos szegkihúzót. A szék szivacsos része felől dolgoztam, hogy ne sérüljön meg a szék farésze. Nem volt egyszerű, de sikerült. Legközelebb csak akkor vállalkozom kárpitozásra, ha sikerül szerszámot is vennem hozzá, mert úgy sokkal egyszerűbb dolgom lesz.



Amikor ezzel elkészültem, ráhelyeztem a régi kárpitot a fehér anyagra és körbevágtam. Ez a legegyszerűbb módja, hogy biztos elég legyen az új szövet a behúzandó felületre. 





Nagy szerencsémre a szivacs tökéletes állapotban volt, így azt nem kellett cserélnem. A fehér, erős szövetre mintát vasaltam, hosszú tűk segítségével feszítettem ki a  textilt a szivacsos felületre, majd tűzőgéppel rögzítettem a helyére. Ez nem a legegyszerűbb feladat ha nincs elektromos tűzőgéped. A végére sajgott a kezem, de élveztem, hogy hamarosan készen leszek vele.  


Ezután büszkén megmutattam a férjemnek, akinek nagyon tetszett, de jelezte, hogy a tűzést valahogy még el kellene tüntetni. Igen, erre én is rájöttem, de nem volt otthon semmi hozzávaló szalagom. De jött az ötlet és gyorsan horgoltam egy natúr, 1 cm széles kötelet, amit végül ragasztópisztoly segítségével rögzítettem a textilhez. 




A női gardróbszobába került, ahol minden nap használatban van. 




Találtam az interneten egy könyvet amiben lépésről lépésre le van írva a kárpitozás menete. Akit komolyan érdekel letöltheti innen és kukkantson bele.  1960-ban írták, tehát még fekete fehér képek és sok magyarázó rajz is van benne. 



Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel a blog jobb oldalán, így minden cikkről kapsz majd új értesítést. További inspirációkért kövesd a Facebook illetve a Pinterest oldalam, amiket itt tudsz elérni.